R.Cantalamessa: A pünkösd misztériuma (részlet)

Ó, jöjj, ó, jöjj el, nagy Király, Ki Sinaj-hegyről szólottál,
Hogy törvényt láttál népeden! Jöjj fenségednek teljiben!

Meglásd, meglásd, ó, Izrael, Hogy eljövend Immánuel!

  „Amikor az Atyaistenről beszélünk valamilyen mértékben támaszkodhatunk a filozófiára, amikor a Fiúról beszélünk, attól kezdve, hogy megtestesült , a történelemre támaszkodhatunk…De milyen eszköz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a Szentlélekről beszéljünk?... Csak a Szentírás. Vagy jobban mondva….a „spirituális” tapasztalat.

Tapasztalat alatt nem nem csak a saját tapasztalatunkat értjük, hanem másokét is és a múlt tapasztalatát is; más szavakkal az egyházi hagyományt…..

Ha hittel hallgatjuk, ami ötven nappal húsvét után történt az utolsó vacsora termében, akkor hozzáállásunk nem pusztán elbeszélés, vagy meghallgatás. Isten szavának természeténél fogva, -ami „eleven és hatékony” -az elbeszélés arra törekszik, hogy megújítson, és újra jelenvalóvá és működövé tegye azt, ami akkor beteljesült. Ahogyan akkor írták, hogy „mindnyájan beteltek Szentlélekkel”, úgy kell ma arra törekednünk, hogy mindnyájan beteljünk Szentlélekkel….Istennek kegyelméből, aki oda akarja adni a Szentlelkét, és keresi az alkalmat, hogy megtehesse.”

                                                                       R.Cantalamessa: A pünkösd misztériuma